Miért?

Miért nem szól senki az esõnek, hogy kopogni az ajtón kell, nem az ablakpárkányon, meg a tetõn?



Az esõrõl Stephen King "Esõs évszak"-ja szokott eszembe jutni...


"...

Felkelt, az ablakhoz lépett, s mielőtt még a földet kereste volna a tekintete, hogy mi pottyanhatott le, azon kapta magát, hogy az égre pillant.
Még mindig felhőtlen volt, de most milliárd szikrázó csillag fénylett rajta. Nézte őket, egy pillanatra szinte megbűvölte néma, tiszta szépségük.

Puffanás. Elise visszahőkölt az ablaktól, s a plafonra pillantott. Akármi volt is, pont a feje fölött hullott a tetőre.

...

- Akkurva életbe! - John felkelt, felrángatta a farmernadrágját. - Most már aztán elég! Rohadtul elég!
Puha puffanások verték a ház oldalát meg a tetőt. Az asszony a férfihoz bújt, most már nagyon félt.
- Hogy érted ezt?
- Úgy, hogy az az elmebeteg nő meg tán a vénember is idejöttek néhány falubelivel, és dobálják a házat - felelt John. - Hát ennek véget vetek, most rögtön! Lehet, hogy csak a helyi vendégriogató szokásaiknak hódolnak, de...

PUFFANÁS, ZÚZÓDÁS! Most a konyhából.

- Akkurrva ÉLETBE! - ordított fel John, és kirontott lépcsőtérbe.
- Ne hagyj itt! - sikította Elise, és utánarohant.

John felkattintotta a lámpát az emeleten, aztán leviharzott a lépcsőn. A házat egyre gyorsabb ütemben érték puffanások és dobbanások, Elise még arra gondol: Ugyan hányan vannak a ház körül? Hány ember kell ahhoz, hogy ezt művelhessék? És mit hajigálnak ránk? Párnahajba bugyolált köveket?

John leért a lépcső aljára, és benyitott a nappaliba. Nagy ablakából ugyanaz a kilátás nyílt, mint amit az este megcsodáltak. Az ablak be volt törve. Üvegcserepek és szilánkok borították a szőnyeget.

Megindult az ablak felé, hogy valamit kiüvöltsön ezeknek a gazembereknek, miszerint azonnal hozza a puskáját. Aztán újra a törött üvegre esett a pillantása, és eszébe jutott, hogy mezítláb van.

Megtorpant. Egy pillanatra nem tudta, mihez kezdjen. Egyszer csak észrevett egy sötétlő formát az üvegdarabok között - nyilván egy követ, amivel valamelyik idióta, elfajzott strici beverte az ablakot -, és elfutotta a pulykaméreg. Az ablakhoz rontott volna, mezítlábasság ide vagy oda, ám ekkor a kő váratlanul megrángott.
..."