Mert van ugye valamid, amihez ragaszkodsz és amit szeretsz, de valamilyen okból kifolyólag le kell mondanod róla. Pl. Annyira szétrágtad, ölelgetted, cibáltad a plüssmacid, hogy nincs mese, ki kell dobni a szemétbe. Aztán néhány nap mulva észreveszed egy (mondjuk) koldusgyereknél, aki szívesen játszik vele, miután kikaparta a szemétbõl. S akkor moccan meg benned valami. Dühös leszel, szomorú, felháborodott, féltékeny. Hiába magyarázod meg magadnak, hogy az a maci már koszos volt, szakadt, és az egyik szeme is hiányzott, valahol neked az még mindég a TE MACID, és ne legyen másé.
Aztán megnyugszol, és elkezded nézni a játékboltok kirakatát ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése