Izék

A strucc-politika általában bevált eddig ... legalább is egy darabig. De amikor a madár fejét kihúzzák a homokból, hogy akaratlanul szembesüljön a valósággal, akkor az általában rosszul végzõdik, legalább is a madárnak.

Mindég is erõsnek tartottam magam, talán mert erõsnek kellett lennem, vagy mert egyszerûen szégyelltem volna megmutatni a gyengéim. Nagyon utáltam magam, amikor elõfordult, hogy más elõtt sírtam, még akkor is, ha csak egy darab könnycsepp volt, aminek sikerült kiszabadulnia, mert a többit idõben elkaptam. (Az anyámnak volt hihetetlen tehetsége régebben ahhoz, hogy ezt elérje. Szörnyen utáltam magam, amiért kimutattam a gyengeségem ...)

Rájöttem, az ember sérülékenyebb, mint azt hittem. Amit sajnos én is kihasználok, amikor kibújik belõlem a cinizmus, mint a sértettség védõfala. Ha ügyesen odafigyelek, le tudok állni ezzel, még mielõtt túl lövök a célon és nagyon durván megbántanám az embereket.

Kiborítanak a végleges döntések, már ha egyáltalán van ilyen, akár én hozom õket, akár más. Tudatosan használom a "pillanatnyilag végleges" kifejezést. Ez számomra azt jelenti, hogy egy adott perióduson belül biztosan úgy lesz, de a jövõ kiszámíthatatlansága miatt nem tudom garantálni, hogy "örökké". Amikor "végleges" döntést kell hoznom, mindég abban reménykedem, hogy amennyiben szükség lesz rá, megtalálom majd a kutyabejáratot, amin keresztül visszaosonhatok a házba. Sajnos ez sokkal nehezebb, amikor más hozz végleges döntést, fõleg ha annak köze van hozzám. Olyankor képes vagyok kiborulni.

Magam is sokszor használtam bátorításnak ezt: "Amibe nem halsz bele, attól erõsebb leszel." Jah, olcsó vígasz. Most kiegészíteném: ... vagy cinikusabb, vagy pesszimistább, vagy kiállhatatlanabb, vagy emóbb ( :)) ). Nagy különbbség van aközött, hogy az ember reménykedik az újra/megint-ben és aközött, hogy hisz-e benne.

Ha egyszer beleestél egy gödörbe, utána kétféle képpen viselkedhetsz. Vagy belemászol szándékosan a következõbe, így biztosítva, hogy nem esel bele, vagy nagy ívben kikerülöd. Valahol egyik sem normális, azaz optimális/helyes/... Olyan események következtében, amelyek nagy hatással vannak az emberre, legyen az pozitív, vagy negatív hatás, az ember hajlamos nem normálisan viselkedni. Szélsõséges gondolatokat szélsõséges tettek követnek, amiket utólag vagy megbán, vagy nem.

Nemtom, ha a felejtés megoldás-e, hisz az kicsit olyan, mint a strucc-politika, vagy a szõnyeg alá söprés, csak épp az agy csinálja, nem tudatos. Megpróbáltam szõnyeg alá söpörni a zavaró izéket, de megbotlottam a púpban. Most megpróbálom kidobni a szemétbe, hisz ez a blog olyan, mint egy szemetes zsák. Bele lehet csomagolni a problémákat. Ami pedig a zsák résmentes lezárását biztosítja az a tény, hogy eddig semmi jelét nem kaptam annak, hogy bárki is beleolvasna a bejegyzéseimbe :))

Quimby - Most múlik pontosan



Quimby - Az otthontalanság otthona + Kontroll