Nagyjából a kapcsolatunk is olyan, mint egy négy éves gyermek (utána olvastam Google-en, milyen is az :D)
"Szalad, elindul és megáll anélkül, hogy elesne, hirtelen ki tud térni...Amikor felugrik, magasra emeli a lábát, földet érésnél behajlított térddel csökkenti az ütést...Nem szeret egy helyben maradni, szeret szaladgálni és fogócskázni, mindig versenyt szeretne futni a következő fáig...Rajzaiban egyes testrészek esetleg még hiányoznak, de amit lerajzol, az a megfelelő helyen van...Az események leírásánál tekintettel van a hallgatók nézőpontjára is, megadja azokat a részleteket, melyek elárulják, merre kell nézni, amikor beszámol vmiről. Golyókat és hurkákat csinál gyurmából, melyekből emberkéket formáz...Néha meg szeretné tartani műveit...Megérti, hogy mások gondolatai, élményei és érzései különböznek az övéitől, kezdi számításba is venni ezt a többiekkel való érintkezés során...Állandóan összehasonlítja a saját dolgait másokéival. Élvezi a párosító játékokat. Egyre hosszabb az emlékezete, úgy viselkedik, mintha folyamatos terve és gondolatmenete lenne...Már nem bontja le a mondatokat két szóra, indokol, megvitatja indokait és problémákat old meg, érti és tiszteletben tartja a szabályokat, elmondja, mit gondol, érez. Folyékonyan beszél, kérdez, érti a válaszokat, magyarázat útján képes tanulni. Képesnek kell lennie arra, hogy gondolkodjon azon, amit nem lát...Azt hiszi, hogy ő a világ közepe, és hogy a tárgyak élnek. A múltban történt és a jövőben várható dolgokról beszél."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése